A 2010 tavaszán világszerte bemutatásra került Robin Hood-film nem biztos, hogy a valaha készített leghitelesebb alkotás a témában, de tény, hogy egy látványos, izgalmas és nagy igyekezettel illetve elszántsággal megrendezett Ridley Scott mozi. A hitelességet tekintve már csak azért is szkeptikusak a történészek, mert valójában senki nem tud túl sokat a valódi számkivetettről. Robin Hood a valóságtól az univerzális hősig terjedő kitalált alak.
A kép forrása: theguardian.com
A cannes-i fesztivál nyitófilmjeként bemutatkozó Robin Hoodról már régóta álmodott a rendező Ridley Scott, aki az Empire magazinnak adott interjúban történelmi filmek iránti szenvedélyéről beszélt. Ebből megtudhattuk, hogy a hamarosan bemutatásra kerülő film formájában és heroikus jeleneteiben is a Gladiátorra emlékeztet majd: a bűnbánó fiú hazatérve jogos jussát követeli, és jóságos, ám már halott ura, Richárd király szellemében szít felkelést a gonosz János király ellen, majd megveri a franciákat, és előkészíti a Magna Cartát és az áldott jövőt, miközben elnyeri Mariann kezét is. Húszévnyi történelem (1199-1218) rövidül alig pár órára, és Robin egy olyan történet középpontjába kerül, amihez a valóságban semmi köze sem lehetett.
Ami a konkrét történelmi közeget illeti: a középkorban járunk, konkrétan 1199-ben, amikor már épp elhalálozott Oroszlánszívű Richárd és helyébe a sokkal gyengébb képességű öccse, János lép. Az angol nemesség megerősödőben van és nagyon elégedetlen mellőzöttségével. Közben az elnyomás ellen lázadozó felkelők,, utonállók alakítanak csoportokat az erdők mélyén. Egy ilyen csapat élére áll Robin Hood is a legendás igazságtevő harcos.
A Guardian kritikusa nem bánt kesztyűs kézzel a filmmel: szerinte ugyanis ha az alkotók önjelölt módon a leghitelesebb alkotás címmel büszkélkednek, minden kritikát megérdemelnek. Szerinte Scott és Crowe korábbi nyilatkozatai egy sosem látott, mindennél hitelesebb főszereplőt ígértek, ám ebből egyelőre nem sok látszik.
A kép forrása: portal-cinema.com
Mindez 2007-ben még másként indult: akkor Hood egy tényleges gonosztevő, míg a seriff egy jóságos figura lett volna, sőt azt is elképzelhetőnek tartották, hogy mindkét szerepet Crowe játszhatta volna. A Nottingham munkacímen futó alkotást azonban Scott nevetségesnek tartotta, és azt többször újraírták, egy jóval hagyományosabb történetté. A brit lapok szerint a posztmodern és szellemes sztori helyett győzött a szirupos, viktoriánus filmek világa, és akármennyire is szeretnének eltérni mondanivalóban és formai világban a korábbi alkotásoktól, még mindig az Ivanhoe hollywoodi változatát ismétlik. (A pár évtizede népszerű keresztes háttér ugyanis Sir Walter Scott 1820-ban megjelent regényéből származik).
De milyen lehetne egy hitelesebb, valósabb történelmi film az igazi Robinról, harisnyák, és mókás gazfickók nélkül? A kérdésre azért is nehéz válaszolni, mert jelenleg azt sem lehet tudni, Robin Hood létezett-e a valóságban. A szakértők szerint a legenda az Artúr-sztorihoz hasonlóan változik, és a főhősből egy ikonikus alak lett, akiben az emberek a gyengék védelmezőjét, és a hatalmukkal visszaélő gazdagok megbüntetőjét keresik.
Roobin Hood alakja a forrásokban
A balladák még egy másik világról szólnak: Robyn Hode történetei Yorkshire-ben játszódnak a Barnsdale melletti erdőkben, és az egyetlen király, amelyik megjelenik a történetekben, II. Edward (ur.: 1307-1327) lehet - ez azonban már a korai 14. századra teszi a történetet. Más történészek a 13. század közepét vizionálják, és van olyan is, aki egészen korai időkre, Hódító Vilmos (ur.: 1066-1087) korára teszi Robin harcát. A hősies gazfickó első említése mindenesetre 1377-ből származik, és az első teljes ballada a 15. század közepéről maradt fenn. Ha kötözködnénk, ez sem számít hitelesnek, hiszen tudjuk, hogy a történet már a lejegyzés előtt is népszerű volt, és azt a középkori trubadúrok folyamatosan vándorolva bővítették és egészítették ki, és a bűnöző folyamatosan vált a szegények védelmezőjévé. Hiteles eredetet így hiába keresünk, csak elméleteket és lehetséges megfelelteéseket (mint ebben a posztban).
Lehetséges azonban, hogy a legenda Robert Hod/Robert of Wetherby életéről szól, aki az 1220-as években volt útonálló, míg a nottinghami seriff el nem kapta és ki nem végeztette. Az ebből énekelt történetek aztán mindörökké feledhetetlenné tették a férfi nevét. Rob Lutton, a Nottinghami Egyetem történésze szerint a korabeli feljegyzésekben több Robin Hodot is ismerünk: a Hod és Robhod nevek gyakoriak voltak a számkivetettek között. A történész azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak azért keresünk egy meghatározott figurát ezen nevek mögött, mert akkor is azt akarjuk hinni, hogy létezett, ha ennek semmi nyoma sincs a dokumentumokban.
A kép forrása: imdb.com
A Tudorok korában aztán Hood már nemesi születést kapott, majd a 18-19. században vált romantikus hőssé. Felmerült még a történészeknél egy bizonyos Robert Fitzooth lázadó nemes és egy Ribin Earle Huntington nevű angol íjász, akik szintén lehettek Robin Hood valódi megfelelői. A figura legvalószínűbb valós alakja azonban egy bizonyos Robert Loxley (vagy Locksley), aki 1245 körül élt szintén Közép-Angliában és akit egy XVII. századi történész, Roger Dodsworth a valódi Robin Hoodnak tekint írásaiban. Ez a Loxley szembekerült a törvénnyel és állítólag a sherwood -i erdőbe menekülve élte életét, mint útonálló.
A történet alapjaiban változott meg a mozgókép megjelenésével: 1922 óta több mozifilm is készült róla. A kitaszított hős alakja így folyamatosan változik a középkor óta, és ahhoz minden éra saját nézeteit, elképzeléseit teszi hozzá. Éppen ezért minden nemzedéknek megvan a maga Robinja, és nem kétséges, hogy a legújabb ezek közül Russel Crowe lett. Azt azonban ne feledjük – figyelmeztetnek a történészek, hogy akármelyik változatot is fogadjuk el, egy dolog biztos: a balladák Robinja egy kegyetlen, véreskezű középkori katona lehetett. Ez persze nem igazán zavarja a rajongókat, és a bűnözőből hősökké vált vadnyugati alakokhoz hasonlóan rajonganak a legendás kalandorért.
Ridley Scott Robin Hoodja
Hitelesség ide vagy oda: a film, melyet Ridley Scott rakott össze izgalmas és különleges a maga nemében. A központi karakter egy közember, egy szabad harcos vagy katona, aki nem tartozott a nemesek és fölbirtokosok kivételezett rétegébe. Ám a sors úgy hozza egy nap, hogy a franciaországi hadjárat közben egy bátor elesett angol nemes helyébe léphet, felvéve az illető nevét: így lesz Robin Longstreetből hirtelen Robin of Locksley (Russell Crowe). Hazatér és néhány katona-társával eljut az elhunyt nemes szülői házába. Itt nagyon is szükség lenne a valódi Locksley kemény-kezűségére, a birtok vezetésére és a nép vérét szívó normann elnyomók távoltartására így mind az apa, mind pedig a csinos Marion eljátszák a nyilvánosság előtt, hogy a Francaiországból hazatért férfi a valódi Locksley.
Közben a Robin (Russell Crowe) és Marion (Cate Blanchett) között valódi szerelem alakul ki. Közösen kell megvédeniük a birtokot és leleplezni az angol földön partraszállt, francia erőkkel szövetkező Sir Godfreyt. Ami az alakításokat ileti: János királyt Oscar Issac játssza, az áruló Godfreyt pedig Mark Strong. Mindketten hitelesek csak úgy, mint a király feleségét alakító Léa Seydoux és fontos tanácsadó bőrébe bújt William Hurt. De az igazán emlékezetesek Crowe és Blanchett, aki bebizonyítják hogy 40 plusszos színészekkel is élvezetes romantika jeleníthető meg a vásznon még akkor is, ha eddig Robint és Lady Marion fiatalabb színészek alakították. (Crowe 46, Blanchett 41 volt a forgatáson.) Izzik köztük a levegő érett, intelligens alakokat formálnak karaktereikből.
Kapunk kiválló csatajeleneteket, párharcokat, izgalmazakat és romantikus szálként az említett kibontakozó szerelmi sztorit is. Ott lehetünk annál a történelmi pillanatnál is, amikor az angol nemesek kiharcolják jogaik lejegyzését és királyi jóváhagyását a Magna Charta Libertátum megszületését 1215-ben. A humor ezúttal nem része a képletnek (csak egészen minimálisan) viszont nagyon jó a rendezés, a script és lenyűgözően realisztikus a látványvilág, a korhű fegyverekkel, ruhákkal és középkori környezettel. 
Dr Houseman
